hétvégi közös buli lefújva... részemről... minek streszeljem magam...

 de az én általam keveredett ez pár baráti társaság, ő meg a barátjával jön...  miért is?mindenki szerint elég gusztustalan dolog tőle...   szerintem is...

de... lenyugodtam, elfogadtam, túlléptem, és főleg felülemelkedtem rajta...

talán nekem mégiscsak tisztább a szívem......

"szakított" velem a Pesti lány...  pontosabban: csak hogy konkrét legyen a dolog...

Balázs...ne haragudj, hogy ilyen szar napodon még én is szomorítalak, vagy nemtudom mennyire szomorit el vagy inkább idegesít fel az amin gondolkodom egy ideje..és engem is rettenetesen idegesit, hogy nem tudom megbeszélni veled személyesen mert nemtudom mikor találkozunk és én heteket nem birok igy még várni sajnálom tényleg uh muszáj erről "beszélnem" 
a baj az, hogy fogalmam sincs mi van most közöttünk, mert az utóbbi két hétből kiindulva leginkább semmi...ugy gondolom sikerült nekem is átállnom arra, hogy jó ami volt az elején az már nincs megértem-csak igy utólag akkor ez elejét nem értem..mindegy-, beszélünk néha ,jó...csak már azzal is csak felhúzom magam ha beszélünk, mert vagy nem figyelsz, vagy menned kell vagy nekem kell mennem....ez igy nekem nem megy sajnálom, ilyen téren elég nagy egom van ahhoz, hogy azt kapjam amit úgy gondolom, hogy ilyen fura körülmények között is azért minimálisan megérdemlek...és nekem nem megy ez azt hiszem,h jó akkor ha találkozok vkivel szólok..én nem ilyen vagyok :S tudom, hogy mondtam, h csináljuk igy, de nekem csak egy valaki van a gondolataimban egy az akivel beszélni szeretnék egy, akivel lennék...és igy viszont elég szánalmas dolognak tartom magam részéről azt, hogy arra várjak hogy mikor ismersz meg valakit... igy nem megy ne haragudj...csak ..csak ..tényleg nemtudom hová lett az a Balázs, akinek a csipős gyrosról is én jutottam eszébe  vagy ezt nem kellett volna akkor...nemtudom tényleg 
csak most egy ideje úgy fáj a szivecském..és ezt szeretném valahogy megszüntetni, ne haragudj de nem birtam ezzel várni, még nemtudom hány hét szivfájást nem szeretnék magamnak, ha nincs is értelme 
a héten olvastam egy könyvben, lehet ezt kellett volna szem előtt tartanom/tartanunk...
"Az ember ne tervezzen kupolát, amíg alaposan meg nem vizsgálta az épület alagsorát mert egy napon jön a vihar és elsodor mindent"

Válaszom: 

Értem, és átérzem amit írsz, és sajnos egyet kell értenem veled, nem fogok védekezni, mert úgy érzem te is tudod, hogy nem miattad "tüntem" el jobban, mint szerettem volna. Elmondhatatlanul jól éreztem magam veled mikor kettesben voltunk, és talán még ennél is többet köszönhetek neked, ha te nem lettél volna sokkal nehezebben vészeltem volna át azt az időszakot... nem szeretném hogy azt hidd hogy "csak" erre voltál nekem jó, mert az szöges ellentétben lenne azzal ami bennem van, majdnem kaptam lehetőséget, mondhatnám szükségszerűt, hogy közelebb, többet lehessek veled, de ezt sajnos az élet, életem nem így hozta ki... Sose akartalak hitegetni (remélem nem is érzed így), mást nem mondhatok, hogy én is szerettem volna ha máshogy alakul... én sose mondom hogy sose, de az idő majd eldönti lesz e esetleg köztünk még valami, ha más nem remélem, még ha távolinak is, de barátodnak maradhatok, és azt is remélem hogyha mégis arra vet a sors eljösz még velem billiárdozni, és vagy beszélgetni egyet... illetve remélem azért nemtiltasz le itt facebookról sem, mert azért szeretnék kapcsolatban maradni veled... ha egy szóval kellene megfogalmaznom mit mondhatnék neked záró-(és remélem nem vég)szónak annyit mondanék: Köszönöm... és talán azt hogy sajnálom... még egy dolgot remélek: hogy megmaradok benned legalább egy kellemes emléknek, ha másnak is nem...

talán ehhez nem fűzök már sok mindent... szomorú vagyok, de igaza van... ő érte is elszorul a szívem... 

mára elegem van az érzelmekből...