kezdődőt... sőt, már hamarabb mint hittem volna... egy középiskolába jártunk, ő állítása szerint emlékszik rám, és csajozógépnek tartot vagy valami ilyesminek... nem voltam az... vagy nem úgy... mindegy... nemlényeges...
szóval... testvére apám cégénél dolgozott így néha összefutottunk... nemsokkal voltam túl egy 5-éves huzavonás kapcsolatom... már kezdtem kiheverni... de emlékszek még a végére... mint valami film: esett az eső, felmentem hozzá... innen kiesik pár óra... álok az esőben és folyik a könnyem, két erő dolgozik bennem, azok is megosztva, egymással ellentmondva, vetélkedve, s főleg összezavarva...: a szívem fele vissza húzott, a másik fele próbált váltani más érzésre... az agyam gondolkozott hol rontotta el, s mi lehet a kiskapu ami visszaenged, s visszavezethet a házba, nemvolt indok... másik oldal üvöltve akart elfutni... de inkább autóval távoztam...ennyire emlékszek... utána üresség...
minden vég egy kezdet is, tartja a mondás... és ez megalapozott bennem dolgokat...
