tudtam hogy eljön ez.. de nem hittem volna hogy ilyen hatással lesz rám... találkoztunk... megláttam és hirtelen... nem is tudom úgy éreztem magam mintha kitépték volna a mellkasomból mindent ami működik és él és mozog... most sírtam másodszor... nem hiszem el hogy elvesztetem őt... ,,, ... ő volta az az egyik kedven pólójában, farmerban és az egyik kedven cipőjében, napszemüveg a fején, mint mindig, ... és olyan volt mintha semmi sem történt volna... mosolygott, köszönt, és azt kívántam bárcsak vakulnék meg hogy ne tehesse ezt velem... bárcsak annyit mondana.. gyere haza... ,,, ... de nem így történt... nincs cél és nincs miért nélküle...
próbáltam nem ránézni próbáltam visszatartani könnyeim... erős vagyok .. francokat.. beleüvöltöttem volna a világba hogy szeretlek és fogadj vissza és bármit... csak hogy újra átölelhessem... valamit látott rajtam s mondta mehetek... mondtam oké... nem kellett sok, hogy megkeljen állnom, elbújnom egy kicsit a világ elől, hogy senki se lássa gyengeségem...
menni tovább? hová? ha nincs minek és miért... és kiért...
