minden egyes perccel, órával amit úgy töltök el, hogy nem gondolok rá, nő bennem az űr mikor egyedül vagyok, s nem érzem, hogy képes lesz valaki egyszer is maradéktalanul betölteni...
hétfő reggel...
2011.05.16. 09:25 | nii | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://niim.blog.hu/api/trackback/id/tr262907446
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
