újra kedd... pont két hete történt az este... nem sok kedvem írni...
többször átgondoltam újra és újra, hogy mennyire volt jogos, megérthető a döntése... valahol megértem amit tett, de elfogadni, sokkal nehezebb... ha rá néztem, éppen olyan hangulatban, eszembe jutottak a Szerelmünk lapjai című film utolsó kockái... sose sírok filmeken, de ezen sose tudtam megállni hogy ne szoruljon össze a szívem, s mondjam neki: Szeretlek... így szeretve őt akartam volna megöregedni.... ,,,, ....
nem tudom nem e csak marcangolom e magamat ezzel az egésszel... ma is csak egy fényképen láttam ahol mosolygott és a gombóc megindult a torkomban, gyorsan lapoztam tovább...
tudom hogy hibáztam, tudom hogy többet is tehettem volna talán, nélküle sose hoztam volna meg azt a döntést amit már rég meghoztam, csak hogy biztosíthassam a jövőnk, persze ez sose egyszerű a rég dolgait le kell zárnom hogy továbbmehessek.... s ehhez idő kell... de utálom ezt...
aztán elfogyott a türelme, s én meg csak pislogok, hogy vak voltam, és elrontottam az egészet...
