azt hittem léptem egyet előre... aztán itt ülök próbálok a munkára koncentrálni, a maradék agyam lekötni zenével, plusz az autók zaja... és már megint viszket a kezem, a fejem, dolgozik bennem az ideg...
reggel egy cigi mellett azon gondolkoztam, hogy ismervén magamat annyira, hogy ez most így csak egy darabig köt le az új életem felfedezése, aztán mikor jön az újabb robbanás bennem...? hülye kérdés... kezdenek csillapodni bennem a mélyebb érzelmek... azt hiszem...
aztán megláttam egy lányt aki nagyon hasonlított rá... és újra lüktetett bennem a hiány, mint egy pulzáló légüres tér, akkora vákummal hogy képes bármit magába robbantani, hogy kitöltse... bármi is legyen az amit oda újra beengedek...
remegek, s nem tudom miért...
