nem is értem magam... összekavarodtak bennem a dolgok... pontosabban variálódik bennem...  

az egyik oldal: kusza érzések hogy mi van az exemel, mintha titkon remélném hogy felhív és visszafogad...  valahol ez szerintem érthető...

a másik oldal: hát... az új lányról van szó... sokat beszélünk... és kezd kialakulni valami... és nagyon tetszik ez az érzés... nem tudom hogy ettől most milyen ember leszek, de akkor is... ha vele beszélek minden egyszerű és kristálytiszta... ha nem: egyik oldal...

találkozni akar...  én is.... 

mi lesz még nemtudhatom, de ez a kettős érzés felkavaró, mert ha elindul valami, akkor... akkor... akkor le kell zárnom a régi dolgokat, persze elsősorban  magamban... de hogy zárhatnám le ilyen egyszerűen... idő persze van mindenre, de...  jaj... nemtudom...