találkoztunk... de nem a múltammal, hanem, a pesti lánnyal....
már egy ideje csak vele akarok beszélgetni, vele kitudok kapcsolni, és nem azon jár az agyam, amin nem akarom hogy járjon... mert az csak fáj, akkor minek...
a nap eltelt 6 után találkoztunk, zavarban volt... én is... persze új dolog ez... deeee nem éreztem hogy megcsalnán azt amit nem is lehet... végül minden zavar feloszlott... sétáltunk beszélgettünk... sokat beszélgettünk... az egész estét a városban töltöttük... új dolgok indultak meg bennem... talán most mikor ezt írom fura vissza gondolni, inkább fura ami akkor volt... ott ezzel nemvolt gond...
a második napot már teljes egészében egymásra fordíthattuk... nem részletezem, de rég nem volt ilyen, talán tökéletes napom.... még ha kevés is volt az idő, fokozatos mélyültek el bennem a dolgok az érzések... pedig mindketten tudtuk... ennek nincs sok jövője, ha marad ez a távolság köztünk... de ez ott, és akkor egyikünket sem érdekelt..................
a harmadik napon csak pár órát tölthettünk együtt, mégis mintha ezer éve ismertük volna egymást, gondtalanul, mintha pár nap és újra látjuk egymást... éreztem, ő is akarja ezt, de nekem kell tudnom, és lépni felé, az új élet felé...
hazafelé úton még töltve voltam mindennel mit tőle kaphattam.... estére esélyt se hagytam magamnak a visszaesésre... alkohollal, és barátokkal tompítottam, az ütést, ami jött is... hogy megint... egyedül maradtam...
ma elsétáltam a régi lakás felé....
