.... érzem sajnos,  hogy mit vesztettem.... az elmúlt pár nap eseményei nem múlnak el nyomtalanul szinte soha... Exemet látva az új barátjával, több érzelmet ébresztett fel bennem mit hirtelen kezelni tudtam volna... külsőleg persze nem mutattam, mert értelme sem lett volna, és nem is lett volna kinek... egyedül vagyok és ő nem, gondolom szereti... sráccal nincs bajom, ő csak egy mellékszereplő az egészben, de lassan főszereplővé válik majd és tehetetlenül figyelem, hogy ez majd bekövetkezik...  elvesztettem amit nem kellett volna... szeretem e, szerettem e annyira hogy minden további nélkül menjek tovább? eltudom magamban engedni őt örökre, hogy mást szeresen? bár ne szerettem volna ennyire, bár tudnám gyűlölni, vagy csak léphetnék tovább... vissza nem kapom... és hogy vissza akarnám e? azt se tudom... de ő sem az már akit én szerettem... a gondolat, hogy csak emlék legyen,,,, és nem tudom befejezni a mondatom...

úgy érzem kicsit meghalt nekem a régi, és nem tudom érdekel e az új....