azt hiszem, ha nem megyek előre, de talán lépek egyet előre, ha mást nem is de legalább egy olyan munkám legyen ami lefoglal... és talán bizonyíthatom neki és magamnak hogy többre is képes vagyok... érte is...
az idő mondják ami eldönt mindent, de előre félek... félek a holnaptól hogyha reggel felkelek és csak a párnám van ami tőle van az is csak rá emlékeztet...
nem tudok elbújni önmagam elől, és túllépni azon ami volt...
először elkezdtem volna ismerkedni, csak hogy ne együl legyek... régi kedvenc kiskocsmámban üldögélve beszélgettem a pultossal, majd persze sikeresen berugtam... és feloldódtam a helyzetben... csapódtam ide oda társaságok jönnek mennek,csak én maradtam ott... de végül sikerült valakivel beszélnem is... megértett, átérezte, de összeségében szerintem leszarta... ez nem az ő problémája... és igaza van.. ez csak az enyém...
de akkor sem tudok felszabadultan lenni, mert mindig motoszkál a hülye agyamban... persze megvolt a buli megvolt a részegség... de ezt sem lehet folytatni sokáig...
nem még nemvagyok se alkoholista se rossz ember... sajnos azért tudd segíteni... nem is örülök neki... remélem jővő héten több erőm lesz... és.. és.. meglépem amit megkell...
úgy legyen...
fáradt vagyok és éhes... semmi sem az ami régen volt... de.. majd talán... majd este ismét leresetelem az agyam... de az is csak reggelig tart...
