Múlt, Jelen, Stb...

 érdekes volt a hétvégém, pontosabban több érdekes dolog is történt... múltamból is felbukkant valaki és egy új embert is megismertem...nem mehet el ezek mellet, de persze nem is akarok: a múltból jövő lányt én hagytam el, és ez a találkozás több mint 6 éve rejtette a…

 azon gondolkoztam, hogy életem minden egyes lépese szükséges volt e hogy ide jussak, meghatározott engem a világ, és ez van... vagy ez kell hogy vezessen tovább... vagy inkább ez kellett hogy felfogjam mit is vesztettem... nemtettem meg mindent, vagy csak nemláttam ki a…

azt hiszem, ha nem megyek előre, de talán lépek egyet előre, ha mást nem is de legalább egy olyan munkám legyen ami lefoglal...  és talán bizonyíthatom neki és magamnak hogy többre is képes vagyok... érte is...az idő mondják ami eldönt mindent, de előre félek... félek a…

 tudtam hogy eljön ez.. de nem hittem volna hogy ilyen hatással lesz rám... találkoztunk... megláttam és hirtelen... nem is tudom úgy éreztem magam mintha kitépték volna a mellkasomból mindent ami működik és él és mozog... most sírtam másodszor... nem hiszem el hogy…

"haza"jöttem haveromhoz ahol kénytelen vagyok élni... egyedül vagyok.... itt is... mennek kéne, de hová?... midig nem lehet... szervezetem sem bírja... most megint rossz...ááááááááá... sírni volna hangulatom, de nem akarok... ha előrébb akarok jutni egyszer úgyis le…

 Ismét eltelt pár nap...  nagyon változik a hangulatom...  néha látom az utat előre néha magamba fordulok... miért kellet ezt csinálni..?mindent elölről kell kezdenem... amim volt szétszakadt... amit akartam elveszett...amim volt beleraktam ez ő lakásába, a közös…

Most azt hiszem elfogadtam az okait, bár már akkor is... de valahogy tegnap megváltozott bennem valami... úgy gondolom a legtöbb embert a céljai határozzák meg, mit miért tesz... vagy nem tesz...el kell ismernem én is belestem a nem tesz kategóriába, még ha úgy is gondoltam hogy…

 reggel van de minek... inkább folytatom...elindult a kapcsolatunk, talán nem túl rögösen, de lassan kialakultak a megszokásaink... minden beszéltünk... s szinte minden nap láttuk egymást... érdekes időszak volt és jó rá visszaemlékezni...  mint egy gyönyörű tavaszi…

  ... a cégnél több találkozás után kezdett felfogódni bennem, hogy hoppá: miért vigyorgok mint egy tejbetök, miért próbálok sármosabbnak tűnni, vagy bármi, hogy ő is rám figyeljen végre, mint utóbb kiderült...: már figyelt egy ideje...     …

    kezdődőt... sőt, már hamarabb mint hittem volna... egy középiskolába jártunk, ő állítása szerint emlékszik rám, és csajozógépnek tartot vagy valami ilyesminek... nem voltam az... vagy nem úgy... mindegy... nemlényeges...   szóval... testvére apám…