Múlt, Jelen, Stb...

fúúúj.... bekéne tiltani a hétfőket...  de végül jól végződőt...  kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot... elfogadtam...és van még egy lány...  de... csak van és nincs, de nem nekem... szóval tőle nem akarok semmit csak megismerni... az egyik barátom…

 elszomorodtam... becsapva érzem magam, és hazugnak... önmagamnak hazudtam, azt hittem elmozdultam valamerre... de nem, ugyan ott érzem magam ahol kb 2 hete voltam, fetrengek a saját önsajnálatomban, de minek... reménykedtem hogy ha találkozok valakivel aki érdekel, nyílt őszinte…

 vasárnap csak sikerült elfáradni, főként fejben is, a torkom is fáj...    nehezen ment az alvás... a  "voltam" járt a fejemben, de hogy mit meg hogyan... arra már nem emlékszek... de az álmomra igen... : valahová tartottam éppen gyalog, mikor az új…

 találkoztunk...  de nem a múltammal, hanem, a pesti lánnyal....már egy ideje csak vele akarok beszélgetni, vele kitudok kapcsolni, és nem azon jár az agyam, amin nem akarom hogy járjon... mert az csak fáj, akkor minek...a nap eltelt 6 után találkoztunk, zavarban volt... én…

 elmúlt, már nem is emlékszek mi történt szerdán...

 Végre egy nap amikor majdnem egész nap királyul telt... reggel is feldobták a hangulatom annyira, hogy végigpöröghetem az egész napot hiba nélkül... minden összejött...A délután is szuper volt nem járt semmi bántó a fejemben... végre felszabadult voltam és…

nem is értem magam... összekavarodtak bennem a dolgok... pontosabban variálódik bennem...  az egyik oldal: kusza érzések hogy mi van az exemel, mintha titkon remélném hogy felhív és visszafogad...  valahol ez szerintem érthető...a másik oldal: hát... az új lányról van…

egész jól telik ez a nap... csak idegesít, hogy nem tudom mit csinál, kivel van, mit gondol... nem tudom, hogy lehet ezt majd lezárni...Legalább a facebookon lecserélné már a képét... ami nekem készült fotósorozatból van... olyan szuper érzés látni, nap mint nap, el sem tudom…

  A tizenX nap folyamán, történt egy és más ami ha nem is más de része az egésznek, az új dolgoknak...megismertem valakit... pontosabban már régebben is ismertem, egy kisebb műtétnél, szobatársam látogatója, testvére volt, beszélgettünk, röhögtünk, miközben várta…

 reggel... süt a nap...  süthetne valami finomat...  erkély, napsütés, jéghideg icetea... mi kell még?Tegnap még kaptam egy infót, amit nem akartam: elment a barátaimmal bulizni, majd kibukott... DE MIN??? esküszöm nem értem... hozott egy döntést akkor meg??? végig…

 ma lenne a 74.-ik hófordulónk...   6év 1hónap 12 nap, és több mint 2 hét kellett ahhoz hogy túl legyek az első nagyadag gombócon amit le kellet tolnom a torkomon... talán, nem véletlen hogy pont ma... kitudja...    most jól vagyok... érzem hogy van merre csak…

 ... azért segített az a becher...  de meguntam a szenvedést...  neki ugrottam a folytatásnak, hogy előrébb jussak... nem érte... vagy nem csak a múltért... persze nem könnyű most sem, főleg egész nap a cégnél ültem, alig volt vásárló, az is mind hülye volt,…

 MEGFOSZTOTT MINDENTŐL, AMI LENNI AKARTAM, AMIVÉ VÁLNI VÁGYTAM!!!vettem egy üveg becherovkát...

 EGYEDÜL VAGYOK... egyedül is érzem magam....  egyedül sokkal nehezebb viselni és megoldani a problémákat... menekülnék...

 azt hittem léptem egyet előre... aztán itt ülök próbálok a munkára koncentrálni, a maradék agyam lekötni zenével, plusz az autók zaja... és már megint viszket a kezem, a fejem, dolgozik bennem az ideg...    reggel egy cigi mellett azon gondolkoztam, hogy ismervén…

 végre tudtam aludni... persze segített az az üveg aszú is amit tegnap magamévá.... mennyien mondják, hogy menjek, és lépjek tovább, csak üresnek érzem magam... látom a színeket és süt rám a nap, de mégsem ugyanaz, ha láttam valami szépet, azért örültem neki, hogy…

újra kedd... pont két hete történt az este...  nem sok kedvem írni...többször átgondoltam újra és újra, hogy mennyire volt jogos, megérthető a döntése... valahol megértem amit tett, de elfogadni, sokkal nehezebb... ha rá néztem, éppen olyan hangulatban, eszembe jutottak a…

 minden egyes perccel, órával amit úgy töltök el, hogy nem gondolok rá, nő bennem az űr mikor egyedül vagyok, s nem érzem, hogy képes lesz valaki egyszer is maradéktalanul betölteni...

 érdekes volt a hétvégém, pontosabban több érdekes dolog is történt... múltamból is felbukkant valaki és egy új embert is megismertem...nem mehet el ezek mellet, de persze nem is akarok: a múltból jövő lányt én hagytam el, és ez a találkozás több mint 6 éve rejtette a…

 azon gondolkoztam, hogy életem minden egyes lépese szükséges volt e hogy ide jussak, meghatározott engem a világ, és ez van... vagy ez kell hogy vezessen tovább... vagy inkább ez kellett hogy felfogjam mit is vesztettem... nemtettem meg mindent, vagy csak nemláttam ki a…

azt hiszem, ha nem megyek előre, de talán lépek egyet előre, ha mást nem is de legalább egy olyan munkám legyen ami lefoglal...  és talán bizonyíthatom neki és magamnak hogy többre is képes vagyok... érte is...az idő mondják ami eldönt mindent, de előre félek... félek a…

 tudtam hogy eljön ez.. de nem hittem volna hogy ilyen hatással lesz rám... találkoztunk... megláttam és hirtelen... nem is tudom úgy éreztem magam mintha kitépték volna a mellkasomból mindent ami működik és él és mozog... most sírtam másodszor... nem hiszem el hogy…

"haza"jöttem haveromhoz ahol kénytelen vagyok élni... egyedül vagyok.... itt is... mennek kéne, de hová?... midig nem lehet... szervezetem sem bírja... most megint rossz...ááááááááá... sírni volna hangulatom, de nem akarok... ha előrébb akarok jutni egyszer úgyis le…

 Ismét eltelt pár nap...  nagyon változik a hangulatom...  néha látom az utat előre néha magamba fordulok... miért kellet ezt csinálni..?mindent elölről kell kezdenem... amim volt szétszakadt... amit akartam elveszett...amim volt beleraktam ez ő lakásába, a közös…

Most azt hiszem elfogadtam az okait, bár már akkor is... de valahogy tegnap megváltozott bennem valami... úgy gondolom a legtöbb embert a céljai határozzák meg, mit miért tesz... vagy nem tesz...el kell ismernem én is belestem a nem tesz kategóriába, még ha úgy is gondoltam hogy…