Múlt, Jelen, Stb...

nem is értem magam... összekavarodtak bennem a dolgok... pontosabban variálódik bennem...  az egyik oldal: kusza érzések hogy mi van az exemel, mintha titkon remélném hogy felhív és visszafogad...  valahol ez szerintem érthető...a másik oldal: hát... az új lányról van…

egész jól telik ez a nap... csak idegesít, hogy nem tudom mit csinál, kivel van, mit gondol... nem tudom, hogy lehet ezt majd lezárni...Legalább a facebookon lecserélné már a képét... ami nekem készült fotósorozatból van... olyan szuper érzés látni, nap mint nap, el sem tudom…

  A tizenX nap folyamán, történt egy és más ami ha nem is más de része az egésznek, az új dolgoknak...megismertem valakit... pontosabban már régebben is ismertem, egy kisebb műtétnél, szobatársam látogatója, testvére volt, beszélgettünk, röhögtünk, miközben várta…

 reggel... süt a nap...  süthetne valami finomat...  erkély, napsütés, jéghideg icetea... mi kell még?Tegnap még kaptam egy infót, amit nem akartam: elment a barátaimmal bulizni, majd kibukott... DE MIN??? esküszöm nem értem... hozott egy döntést akkor meg??? végig…

 ma lenne a 74.-ik hófordulónk...   6év 1hónap 12 nap, és több mint 2 hét kellett ahhoz hogy túl legyek az első nagyadag gombócon amit le kellet tolnom a torkomon... talán, nem véletlen hogy pont ma... kitudja...    most jól vagyok... érzem hogy van merre csak…

 ... azért segített az a becher...  de meguntam a szenvedést...  neki ugrottam a folytatásnak, hogy előrébb jussak... nem érte... vagy nem csak a múltért... persze nem könnyű most sem, főleg egész nap a cégnél ültem, alig volt vásárló, az is mind hülye volt,…

 MEGFOSZTOTT MINDENTŐL, AMI LENNI AKARTAM, AMIVÉ VÁLNI VÁGYTAM!!!vettem egy üveg becherovkát...

 EGYEDÜL VAGYOK... egyedül is érzem magam....  egyedül sokkal nehezebb viselni és megoldani a problémákat... menekülnék...

 azt hittem léptem egyet előre... aztán itt ülök próbálok a munkára koncentrálni, a maradék agyam lekötni zenével, plusz az autók zaja... és már megint viszket a kezem, a fejem, dolgozik bennem az ideg...    reggel egy cigi mellett azon gondolkoztam, hogy ismervén…

 végre tudtam aludni... persze segített az az üveg aszú is amit tegnap magamévá.... mennyien mondják, hogy menjek, és lépjek tovább, csak üresnek érzem magam... látom a színeket és süt rám a nap, de mégsem ugyanaz, ha láttam valami szépet, azért örültem neki, hogy…

újra kedd... pont két hete történt az este...  nem sok kedvem írni...többször átgondoltam újra és újra, hogy mennyire volt jogos, megérthető a döntése... valahol megértem amit tett, de elfogadni, sokkal nehezebb... ha rá néztem, éppen olyan hangulatban, eszembe jutottak a…

 minden egyes perccel, órával amit úgy töltök el, hogy nem gondolok rá, nő bennem az űr mikor egyedül vagyok, s nem érzem, hogy képes lesz valaki egyszer is maradéktalanul betölteni...